Marie Curie, leánykori nevén Maria Sklodowska, (szül. 1867. nov. 7. Varsó, Lengyelország, Orosz Birodalom - megh. 1934. júl. 4. Sallanches közelében, Franciaország), lengyel származású kétszeres Nobel-díjas francia fizikus; a radioaktivitás kutatásában elért eredményei tették világhírűvé. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Az 1911-es kémiai Nobel-díj egyedüli díjazottja volt.

Emlékezôtehetségének már gyermekkorától kezdve csodájára jártak. Aranyéremmel jutalmazták, amikor 16 éves korában sikerrel fejezte be középiskolai tanulmányait az orosz líceumban. Matematika-fizika szakos tanár édesapja rossz befektetései miatt minden megtakarított pénzét elveszítette, ezért Maria kénytelen volt tanári állást vállalni, s közben titokban a hazafias "szabadegyetemi" mozgalom tagjaként lengyel nyelvű felolvasásokat tartott munkásnôknek. Tizennyolc éves korában nevelônôként helyezkedett el, és belekeveredett egy boldogtalan szerelmi kapcsolatba. Keresete elegendô volt Bronia nôvére párizsi orvosi tanulmányainak fedezésére, akivel úgy állapodtak meg, hogy viszonzásul késôbb majd ô segíti Mariát az egyetem elvégzésében.

Maria Sklodowska 1891-ben Párizsba költözött, s a Sorbonne-on Paul Appel, Gabriel Lippmann és Edmond Bouty elôadásait kezdte látogatni. Az egyetemen olyan - akkor már közismert - fizikusokkal találkozott, mint Jean Perrin, Charles Maurain és Aimé Cotton. Sklodowska késô éjszakáig tanult diáknegyedbeli padlásszobájában, s szinte csak vajaskenyéren és teán élt. 1893-ban szerzett licenciátust a fizikai tudományokból. Lippmann kutatólaboratóriumában kezdett dolgozni. 1894-ben a matematikai tudományokból is licenciátust kapott. Az év tavaszán ismerkedett meg Pierre Curie-vel.

Házasságkötésük (1895. júl. 25.) egy világra szóló eredményeket hozó kapcsolat kezdetét jelezte. 1898 nyarán felfedezték a polóniumot (amelynek nevével Marie szülôföldje elôtt kívánt tisztelegni), majd néhány hónappal késôbb a rádiumot is. A Henri Becquerel által felfedezett (és Marie Curie által késôbb "radioaktivitásnak" elnevezett) új jelenségbôl kiindulva Marie úgy döntött, hogy disszertációjában azzal foglalkozik, vajon az uránnál észlelt tulajdonság más anyagoknál is megfigyelhetô-e. G. C. Schmidttel egy idôben fedezte fel, hogy a tórium is radioaktív.

Az ásványi anyagokat kutatva érdeklôdése a szurokérc felé fordult, amelynek az uránét meghaladó sugárzása csak valamilyen igen nagy aktivitású ismeretlen anyag jelenlétével volt magyarázható. A feladat megoldásába Pierre Curie is bekapcsolódott, így fedezték fel a két új elemet: a polóniumot és a rádiumot. Míg Pierre Curie elsôsorban az újfajta sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott, Marie tiszta, fémes állapotú rádiumot igyekezett elôállítani. Munkája végül Pierre Curie egyik tanítványa, A. Debierne kémikus segítségével járt sikerrel. Kutatásai eredményeként Marie Curie 1903 júniusában elnyerte a tudományok doktora címet, s Pierre-rel együtt nekik ítélték a brit Royal Society Davy-érmét is. Szintén 1903-ban kapták meg Henri Becquerellel megosztva a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás felfedezéséért.

Lányai - Irčne (1897) és Čve (1904) - születése nem akadályozta meg Marie-t tudományos tevékenységének folytatásában. 1900-ban kinevezték a sčvres-i École Normale Supérieure nôi tanárképzô fôiskola fizikatanárává, s ott újfajta, szemléltetô kísérleteken alapuló tanítási módszert vezetett be. 1904 decemberében a Pierre Curie vezetése alatt álló laboratórium fômunkatársa lett.

Férjének hirtelen halála (1906. ápr. 19.) mélységesen megrázta Marie Curie-t, egyszersmind fordulópontot is jelentett az életében: ettôl kezdve minden erejét arra fordította, hogy egyedül fejezze be a kettejük által közösen elkezdett tudományos munkát. 1906. május 13-án kinevezték a férje után megüresedett professzori állásba, így ô lett a Sorbonne elsô nôi tanára. 1908-ban címzetes professzor lett, s 1910-ben megjelent a radioaktivitásról szóló korszakalkotó értekezése. 1911-ben a vegytiszta rádium elôállításáért megkapta a kémiai Nobel-díjat. Irányításával készültek el a Párizsi Egyetem Rádium Intézetének (Institut du Radium) laboratóriumai 1914-ben.

Az I. világháború alatt leányával, Irčne-nel együtt a röntgenográfia alkalmazásainak fejlesztésén dolgozott. A Rádium Intézet - amelynek ekkor már Irčne is tagja volt - csak 1918-ban kezdett komolyabban dolgozni, s hamarosan a magfizikai és magkémiai kutatások központjává vált. A hírnevének csúcsán álló Marie Curie-t 1922-ben az Orvostudományi Akadémia tagjai közé választották, s ettôl kezdve elsôsorban a radioaktív anyagok kémiájának és orvosi alkalmazásának a kutatásával foglalkozott.

Két lánya kíséretében 1921-ben nagy sikerű utat tett az Egyesült Államokban, ahol Warren B. Harding elnök az amerikai nôk által gyűjtött pénzbôl vásárolt 1 grammnyi rádiumot ajándékozott neki. Marie Curie sok elôadást tartott, fôleg Belgiumban, Brazíliában, Csehszlovákiában és Spanyolországban. A Népszövetség Tanácsa beválasztotta a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába. Tanúja lehetett a párizsi Curie-alapítvány felvirágzásának, és a varsói Rádium Intézet 1932-es megnyitásának, ahol nôvére, Bronia lett az igazgató.

Marie Curie legkiemelkedôbb eredményei közé tartozik annak felismerése, hogy jelentôs radioaktív anyagtartalékokat szükséges felhalmozni egyrészt a betegségek kezeléséhez, másrészt azért, hogy állandóan elegendô anyag álljon rendelkezésre a magfizikai kutatásokhoz. Az így összegyűjtött radioaktív anyagkészlethez hasonló tudományos eszköz sehol a világon nem volt a részecskegyorsító-berendezések megjelenéséig (1930). A párizsi Rádium Intézetben lévô 1,5 gramm rádiumban az évek során jelentôs mennyiségű rádium D és polónium halmozódott fel, amelyek nélkül az 1930 körül elvégzett vizsgálatok - különösen Iréne Curie és férje, Frédérick Joliotkísérletei - nem lehettek volna sikeresek. Ezeknek a kutatásoknak az alapján fedezte fel Sir James Chadwick a neutront, valamint Irčne és Frédéric Joliot-Curie 1934-ben a mesterséges radioaktivitást. Marie Curie néhány hónappal e felfedezés után belehalt a sugárzás okozta fehérvérűségbe. Nagyon sokkal járult hozzá a fizika fejlôdéséhez, s nem csupán saját munkájával - amelynek jelentôségét két Nobel-díja jól tükrözi -, hanem a magfizikusok és kémikusok késôbbi nemzedékeire gyakorolt hatásával is.

Biblográfia. Marie Curie-rôl számos életrajz jelent meg, például lánya, Čve Curie tollából a Madame Curie (1937, új kiadás: 1986); Robert Reid: Marie Curie (1974) és Françoise Giroud: Marie Curie, a Life (1986).

 

Pierre Curie(szül. 1859. máj. 15. Párizs, Franciaország – megh. 1906. ápr. 19. Párizs), francia fizikai kémikus; az 1903. évi fizikai Nobel-díj egyik jutalmazottja. A radioaktivitás kutatása során ô és felesége,Marie Curie fedezték fel a rádiumot és a polóniumot.

 Curie-t ifjúkorában orvos apja oktatta, s 14 éves korára szenvedélyévé vált a matematika. Különösen a térgeometriában volt tehetséges, ami késôbbi krisztallográfiás munkáiban sokat segített. A Sorbonne-ra 16 évesen jelentkezett, 18 évesen megkapta természettudományos licenciátusát, s 1878-tól az egyetem laboratóriumi munkatársa lett. Elsô munkái a hôhullámok hullámhosszára vonatkozó számítások voltak. Ezt igen fontos kristálytani vizsgálatok követték, amelyekben bátyja, Jacques is részt vett. A kristályos anyagok szimmetriatörvények szerinti eloszlása vált egyik fô érdeklôdési körévé. A Curie fivérek a piroelektromosságot a jelenséget felmutató kristályok térfogatváltozásaival hozták kapcsolatba, így jutottak el a piezoelektromosság felfedezéséhez. Pierre késôbb megalkotta a szimmetriaelvet, amely szerint adott fizikai folyamat nem mehet végbe olyan környezetben, ahol a folyamatnak nincs bizonyos minimális disszimmetrikus jellege. Továbbá, ez a disszimmetria nem lelhetô meg az okozatban, ha nem volt eleve jelen az okban is. Ezután a különféle fizikai jelenségek szimmetriájának leírásával kezdett foglalkozni.

 Curie-t 1882-ben kinevezték a párizsi Fizikai és Ipari Kémiai Iskola igazgatójává, de közben folytatta saját kutatásait is. A csillapított mozgások hosszas tanulmányozása eredményeként sikerült tökéletesítenie az analitikai mérleget, s olyan aperiodikus mérleget fejlesztett ki, amelyrôl a legutolsó súlyegység értéke közvetlenül volt leolvasható. Ezt követték a mágnesességgel kapcsolatos híres kutatásai. Doktori disszertációja tárgyául annak vizsgálatát választotta, hogy vannak-e átmeneti állapotok a mágnesesség három ismert típusa – a ferromágnesesség, a paramágnesesség és a diamágnesesség – között. A mágneses együtthatók tanulmányozásához 0,01 mg tömeg mérésére képes torziós mérleget fejlesztett ki, amelynek egyszerűsített változatát még ma is használják (Curie–Chčnevau-féle mágneses mérleg). Felfedezte, hogy a paramágneses testek közti vonzás mágneses együtthatója fordítottan arányos az abszolút hômérséklettel – ez a Curie-törvény. Ezután párhuzamot vont a paramágneses testek és a tökéletes gázok közt, majd ennek folyományaként a ferromágneses anyagok és a kondenzált folyadékok között is.

 A paramágnesesség és diamágnesesség Curie által bebizonyított teljesen eltérô jellegére késôbb Paul Langevin adott elméleti magyarázatot. Curie 1895-ben megvédte disszertációját, és elnyerte a tudományok doktora címet.

 1894 tavaszán megismerkedett Marie Sklodowskával; házasságkötésük (1895. júl. 25.) világra szóló közös tudományos sikerek kezdetét jelezte. Munkájuk elsô nagy eredménye a polónium (1898) és valamivel késôbb a rádium felfedezése volt. Henri Becquerel 1896-ban felfedezte a radioaktivitást. A jelenség felkeltette Marie Curie érdeklôdését, ezért Pierre-rel együtt nekilátott a szurokérc nevű ásvány tanulmányozásának, minthogy ennek az anyagnak a fajlagos aktivitása nagyobb a tiszta urániuménál. Marie-val azon dolgoztak, hogy tiszta anyagokat állítsanak elô az ércbôl – ezt a valójában komoly ipari erôforrásokat igénylô feladatot a házaspár viszonylag kezdetleges eszközökkel valósította meg. Pierre elsôsorban az új sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott (a fény- és vegyi hatásokat beleértve). A mágneses tereknek a rádium által kibocsátott sugárzásra gyakorolt hatását vizsgálta, s bebizonyította, hogy e sugárzásban pozitívan és negatívan töltött, valamint semleges részecskék is vannak; Ernest Rutherford ezeket késôbb alfa-, béta- és gammasugaraknak nevezte el. Pierre ezt követôen a sugárzásokat kalorimetriás módszerekkel tanulmányozta, s a rádium élettani hatásainak megfigyelésével megteremtette a rádiumkezelés alapjait is.

 Pierre Curie visszautasított egy állást a Genfi Egyetemen, hogy folytathassa közös munkáját Marie-vel. 1900-tól kinevezett elôadóként, 1904-tôl pedig professzorként tanított a Sorbonne-on. Miután 1903-ban Marie-vel közösen elnyerte a Royal Society Davy-érmét, és Becquerellel megosztva ôk hárman kapták meg az 1903. évi fizikai Nobel-díjat, 1905-ben a francia Tudományos Akadémia is tagjává választotta. Pierre Curie-t 1906-ban halálra gázolta egy lovaskocsi a párizsi rue Dauphine-en. Kivételes tehetségű fizikus volt, a modern fizika egyik megalapítója. Összes műveit 1908-ban adták ki.

 Bibliográfia. Alapvetô életrajza Marie Curie Pierre Curie (1923) c. műve. Eugénie Cotton, a Les Curies (1963) c. könyv szerzôje Marie Curie tanítványa volt; művében felidézi a Curie családdal kapcsolatos emlékeit, és értékeli tudományos eredményeiket.

Oldalmenü
Szavazás
Szereted a kémiát?
Szeretem!
Utálom!
Ne értem a kémiát...
Nincs bajom vele...
Hagyá mán...
Naptár